KERESÉS:
HírekCsabai kolbászKolbászmúzeumRendezvényterekDisznótorokrólÉTTEREMProgramok - JegyrendelésGalériaImpresszum

Csabai kolbász

Csabai_kolb__sz_03s.jpg

Hazánk, különösképpen az Alföld települései közül nem egy vált híressé lakói keze munkájának valamely kiváló terméke által. Békéscsaba sajátos, hagyományőrző háziipari terméke a Csabai kolbász, mely a csabai élet szerves része, amelyhez népi munkafolyamatok és szokások kapcsolódnak. Ez a fajta családon belüli kolbászkészítés évszázadok óta fennmaradt, apáról fiúra szállt – és még napjainkban is élő hagyomány.

A Csabai kolbász mindig és mindenütt egy kicsit más. A hasonló gyártási folyamatok mellett a fűszerek aránya ad egyedi jelleget a terméknek. Készítése élő néphagyomány, mely generációkon keresztül szinte semmit sem változott. Hagyományos jellege és a kiváló minőségű alapanyagok miatt prémiumkategóriájú termék. Abban különbözik más kolbászoktól, hogy a só, a kömény és a fokhagyma mellett paprikával gazdagon fűszerezett, és nem tartalmaz borsot.

Gasztronómiai és rendezvényközpontunk ápolja a kolbászkészítés hagyományait, fejleszti, megteremti az ellenőrzötten prémium minőségű Csabai kézműves kolbász készítésének bázisműhelyét, otthona a méltán híres gasztroturisztikai fesztiváloknak és az ide látogató vendégek szórakoztató és pihenőközpontja is egyben.

 

Az igazi csabai kolbász titka…

 

Az igazi csabai kolbászt a mai napig készítik Békéscsabán, van, ahol családoknál, de kistermelők is készítenek eladásra. A csabai kolbász eredete a XIX. század első felére, közepére nyúlik vissza. Kiállításunk a csabai kolbász készítésének öt fontos mozzanatát kísérli meg bemutatni más-más időszakba beillesztve (XIX. sz. közepétől az 1950-es évekig).

A csabai gazda sokszor 10-20 disznót vág le, s dolgozza fel egy nap alatt. Ez persze csak úgy lehetséges, hogy a sógorság-komaság segítségére jön a házigazdának. Már korán hajnalban beállítanak a „munkatársak” s magukkal hozzák a szerszámokat: a késeket, a bárdot, a kolbász-, hurkatöltőt s a vasvillát a perzseléshez. Van persze nagy visítás, mikor az ölésre kerül a sor, de nincs könyörület. Mikor vérüket vették a sertéseknek, következik a reggeli: pálinkával, forralt borral, pogácsával és hagymás sült vérrel traktálják a segítőket. Azután szalmával megrakott kocsira, vagy szánra rakják a sertéseket, s a város végén megperzselik. (Régen szalmával, később perzselőgéppel végezték, melyet száraz, vékonyra hasogatott akácfával tápláltak.) Visszatérés után felbontják a disznókat s az asszonyok tálakban viszik el a hájat s a beleket, amelyek kitisztításához rögtön hozzákezdenek. De a gyerekek is ott settenkednek s vígan kapják el a kiszedett hólyagot, hogy egész nap játszanak vele. Ha lehet a sertések füléből-farkából is elcsennek egy-egy darabot. A szorgos munkát csak az ebéd szakítja félbe. Ilyenkor disznótoros leves, hús, mártás, disznósült, rétes kerül az asztalra. Nagyon kedvelik a híres csabai disznótoros levest, amely különféle sertésrészekből, főképpen veséből és agyvelőből készül, káposztalével, hagymaszeletekkel ellátva, íze gyengén savanyú. Velőlevesnek (mozgócskának vagy kiszelynek) is hívják.
A szalonnát (szlanyina) jól megsózzák, sózókádba rakják, s rendesen a pince fölött levő húskamrába viszik. Ezalatt megfőzik a májat, a tüdőt, a kását s a rizst, és hozzáfognak a hurkatöltéshez. Közben régebben a hosszú nyárfa asztalok mindkét oldalán húsdarabokat helyeztek el, s két késsel hozzáfogtak felaprításukhoz úgy, hogy körüljárták az asztalokat. Később bárdokkal végezték a felaprítást, ma már húsdarálót is használnak. A felaprózott húsba sót, fokhagymát, paprikát, köménymagot kevertek – ezt a munkát csak gyakorlott férfiakra bízták – s készen volt a kolbásztöltelék. A paprikát – kivált a nyári kolbászba – bőven adják a csabaiak. A kész kolbász (klbásza) dézsákba kerül, majd a sózott szalonnával, sonkával a füstre jut, s mikor onnan leveszik, a húskamrába akasztják fel. (Régen csonkakúp alakú szarun át tömték a bélbe a kolbászhúst s a hurkatölteléket, később hengeres töltővel, majd töltőgéppel.) A kész kolbászok már másnap a füstre mennek.
A „munkatársak” most tették le a szerszámokat, s a háziak ott sürögnek-forognak közöttük, hogy a tisztaszobába invitálják őket, mert a munka a hátsó szobában folyt. Megkezdődik a disznótor. Töltött káposzta (szárma) vezeti be a lakomát, utána hurka (húrike), kolbász (klbásza), „cigánka”, végül a szilvalekvárral töltött hájaskifli (szadlovnyíka) következik. Természetesen az itóka se hiányzik, s a társaság jó hangulatban iddogál, énekel, kártyázik. A zsíros ételre ugyancsak csúszik a bor.
Másnap az összes edényt megmossák, a zsíros vízből pedig összegyűjtik a zsírt a szappanos edénybe. Néhány nap múlva megkezdődik a szappanfőzés, amelynek befejezése után büszkén szemléli a gazdasszony a szappantáblák sorát. A megfüstölt szalonnák, kolbászok, sonkák, szappantáblák egymásra rakva a kamra főékességéül szolgálnak.

CsabaParkKeresés